Egy újabb fárasztó nap miatt keltem fel az ágyamból. Be merem vallani, hogy gyűlölöm a munkámat. Az a folytonos robotolás, ami abban a plázában folyik kész agyrém. Én szerencsére könnyebben megúszom és nem kell egyik helyről a másikra szaladgálnom. Persze a titkárnők monoton napjai közel sem érdekesek, de a többi dolgozóval együtt igyekszünk kicsit felpörgetni az unalmas napokat. Egyedül élek egy panelházban, mivel a szüleim külföldön dolgoznak. Noha nem egy palota, de amire használom arra tökéletesen megfelel. Mivel javarészt, csak aludni járok haza, így nem kellett az a nagy pompa, amit úgysem engedhetnék meg magamnak. Kinyújtóztam az ágyban és azt kívántam bárcsak még egy órával többet aludhatnék. De sajnos a barátnőm Ying valahogy nem így gondolkozott.
- Yi Ru kelj már fel végre! - csörtetett be a szobába és lehúzta rólam a takarót.
- Ying neked is jó reggelt! Ha nem bánod, én még alszok egy órácskát! - visszahúztam a fejemre a takarót, majd a bal oldalamra fordultam.
- El akarsz késni a munkából? Mert jó úton haladsz afelé!
- Jó máris felkelek! - Ying közel egy éve a legjobb barátnőm. A családja gazdag, de hogy pontosan mivel foglalkoznak, azt nem volt halandó elárulni, bármennyit is kérdeztem. Kikászálódtam az ágyból, míg Ying megcsinálta a reggelimet. Előkerestem valami használható ruhát, megcsináltam a hajamat, egy leheletnyi sminket magamra tettem és már készen is voltam. Gyorsan megreggeliztem, majd indultunk is a plázába, ahol dolgozok. A főnökömet Lan Shi De - t, csak névről ismerem, korábban még egyszer sem láttam. Biztos valamit beképzelt úri gyerek, aki totál el van szállva magától. Hívtunk egy taxit, majd elindultunk. Útközben kaptam egy üzenetet Gao - tól, hogy ma vár engem munka után kávézni. Gao gyerekkori barátom, aki könyvelőként dolgozik. A szüleim sokáig azt hitték, hogy egy pár leszünk, de egyikünk sem szerelmes a másikba, így elvetettük ezt az ötletet. Miután megérkeztünk, én gyorsan kiszálltam és siettem is az irodába, ugyanis már késésben voltam.
- Megjöttem! - rontottam be a terembe, azonban mikor megláttam azt a sok öltönyös pasast, kissé meglepődtem.
- Yang kisasszony, már megint elkésett! - a részlegvezető Zhi Yun, eléggé szúrós szemeket meresztett rám, én pedig beleharaptam az alsó ajkamba, de olyan erősen, hogy tuti bevérzett. Még szerencse, hogy vörös rúzst kentem a számra és nem fogják észrevenni.
- Elnézést kérek, tudja egy kicsit elaludtam, de többször nem fog előfordulni ígérem!
- Mire vár még tapsra! Hol van már a kávé? - kérdezte dühösen, mire én bólintottam egyet, majd a kávéfőzőhöz rohantam. Hát igen, ilyen egy titkárnő élete. Az öltönyös fickók mind úgy bámulták a viszonylag rövid ruhámat, mintha csak arra vártak volna, mikor mutatom meg végre a bájaimat. Perverz állatok én mondom! - mire végre mind a 6 pohár kávé a tálcán volt, el is indultam, hogy felszolgálja, de pechemre pont a magassarkúm volt rajtam, így nem telt bele sok, hogy elessek és a kávé egyenesen Zhi Yun frissen vasalt ingén landoljon(megjegyzem azt az inget én vasaltam ki). Láttam, hogy az arcát elönti a düh és még mielőtt bármit is a fejemhez vághatott volna, egy gyors bocsánatkérés közepette, már távoztam is az irodából. Hát ez a napod is jól kezdődik Yi Ru meg kell hagyni. Igen nem vagyok valami ügyes, de ez van. Mivel még nem nyitottak ki, ezért egyedül lófráltam az épületben. A boltok már kezdték kipakolni a temérdek mennyiségű ruhát, cipőt és egyéb kiegészítőket. Néhány előtt megálltam és azon gondolkodtam, milyen jó lenne ezeket viselni. Persze, ha lenne rá elég pénzem. Kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy modell lesz belőlem. Méregdrága ruhákat mutogatnék a kifutókon és lenne egy gazdag és sikeres üzletember férjem, aki minden kívánságomat lesni fogja. Persze ebből már kinőttem, hiszen meg kellett tanulnom, hogy semmit sem nyújtanak nekem tálcán át. Leültem az egyik padra, keresztbe tettem a lábamat és úgy vártam a nyitást.
- Mégis miért mindig velem történik ez? - sopánkodtam, majd a szomszéd üzletből kiabálást hallottam meg.
- Hányszor mondjam még el magának, hogy rendezze végre át a termékeket? Ha ezt így folytatja, kénytelen leszek elbocsátani! - lassan megfordultam, majd megláttam, hogy a hang tulajdonosa egy férfi. Barna haj, barna szem, az elegáns megjelenés úgy tűnt nem szerepel a szótárában, hiszen látszott, hogy a zakója alatt, biza nem ing van. Sietős léptekkel távozott, én pedig igyekeztem feltűnés nélkül lelécelni, de nem volt ekkora szerencsém!
- Te ott! - kiáltott rám, én pedig idegesen megfordultam. Közelebb jött hozzám, majd a szemével vizsgálgatni kezdett.
- Név? - kérdezte, mire én tágra nyílt szemmel néztem rá.
- Mond meg neki a nevedet! - bökött meg engem, a mellette álló fiatalabb férfi, aki feltehetőleg a titkára lehetett.
- Yang Yi Ru! - válaszoltam egy kissé bizonytalanul.
- Beosztás?
- Titkárnő!
- Nincs több kérdésem! - elkapta a csuklómat, majd elindult velem, keresztül a boltokon. Na most vagyok csak igazán bajban! Egy darabig mentünk, amíg egy fura kinézetű ajtó elé értünk.
- Menjen be! - parancsolt rám, én pedig engedelmesen beléptem. Az iroda, mert, hogy az volt kicsit kitűnt a többi közül. Inkább nézett ki egy pihenőszobának, mintsem egy olyan helynek, ahová az ember félve lép be, reménykedve, hogy nem rúgják ki. Leültem az asztalhoz és idegesen doboltam a lábammal.
- Mindjárt jövök, magának meg eszébe se jusson eltűnni, megértette? - én hevesen bólintottam, miközben a szívem vadul kalapált. Mégis ki a fene ez a pasas és mit akarhat tőlem? Mi van ha ő is valami nagy fejese a Hua Fen vállalatnak? Akkor engem tuti ki fognak rúgni. Úgy 10 perc múlva érkezett vissza Zhi Yun társaságában, aki nagyon szeretett volna rám kiabálni, de miután az ismeretlen pasira nézett, inkább megtartotta magának a véleményét.
- Gang úr szeretném, ha mostantól kedvesebb lenne az alkalmazottjaival megértette?
- Igen főnök, természetesen megértettem!
- Főnök? - felpattantam a helyemről és kérdőn néztem a két férfi irányába. Zhi Yun megköszörülte a torkát.
- Lan Shi De, a Hua Fen tulajdonosa! - nézett rám úgy, mintha teljesen hülye lennék. Szóval ez a férfi lenne a nagyfőnök? Lehetetlen, hogy ilyen fiatalon egy igazi pláza lánc örököse legyen.
- Yang kisasszony, természetesen magát is szemmel fogom tartani. Remélem ezúttal nem fog több problémát okozni!
- Nem főnök! - motyogtam az orrom előtt.
- Most már elmehetnek! - Mi bólintottunk egyet, én pedig sietősen távoztam az irodából. Na jó ezt alaposan megcsináltad Yi Ru! Nem csak sikerült kis híján kirúgatnod magadat, de most már a nagyfőnök is rajtad fogja tartani a szemét. Azt hiszem ezt alaposan elintéztem. Most már csak remélni tudom, hogy legközelebb jobban oda fogok figyelni arra, hogy mit mondok vagy teszek.
